Sajnálhatjuk, hogy a mérkőzés elején nem szereztünk 2-3 gólos előnyt, ami a helyzetek alapján reális lett volna, mert a továbbiakban eltűnt a magabiztosság, az önbizalom. A játéknak abban a részében voltunk ma gyengék, amit a legtöbbet gyakorolunk, a passzjáték.

Kiemelném Kovács Balázs teljesítményét, aki a mai modern kapusok követelményének megfelelve, lábbal is kimagaslott a csapatból.

Végeredmény: 0-0

Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy hazai pályán kell. Letámadtuk az ellenfelet, már a saját térfelén, megakadályozva ezzel a támadásépítést. Meg is szereztük a labdák 85%-át, 25 méterre az ellenfél kapujától, és sorba alakítottuk ki a helyzeteket. Sajnos a gólszerzés nem volt olyan hatékony, mint a labdaszerzés, ezért az eredmény nem változott. Az ellenfél ugyan próbált játszani, de a mi kapunkig csak nagy ritkán jutott el, akkor is azért, mert a passzok pontatlanok voltak, vagy a labdaátvétel volt rossz. De így is csak 25-30 méterig jutottak el, mert ott vagy visszaszereztük, vagy szabálytalankodtunk. A szabadrúgásaik viszont veszélyesek voltak, egyikből majdnem gólt szereztek, de a kapufáról visszapattanó labdát Kovács Balázs óriási bravúrral hárította. A második félidőre kicsit szétesett a játékunk, kevesebb lehetőséget alakítottunk ki a kapu előtt, ráadásul a beadások sem voltak pontosak, illetve rossz helyekre érkeztünk. A mérkőzés végén kiegyenlített lett a játék, és inkább a küzdelem, mint sem a futball győzedelmeskedett volna.