top of page
Keresés

Aczél Zoltán: A feljutás a cél, de ez irgalmatlan nehéz lesz idén!



Az előző idényben kisebb történelmet írt a Kozármislennyel, veretlenül, 38 mérkőzésből 27-et megnyerve, 80 rúgott és csupán 23 kapott góllal, öt fordulóval a zárás előtt biztosította be a bajnoki győzelmet csapatával. Nem megszokott, hogy a bajnoki trófea megszerzését követően egy csapat szakvezetője elköszön az adott klubtól, ám Aczél Zoltán végül úgy döntött, hogy távozik Baranya megyéből. A Kozármislennyel sikerült nagyon magasra tennie a lécet, ám Aczél Zoltán hiszi, hogy a Kerülettel is képes lesz hasonló sikerekre. A Mester szerint nem is lehet más a cél, mint a feljutás, még akkor is, ha mindez az idén borzasztóan nehéznek ígérkezik. Nagyinterjú Aczél Zoltánnal, csapatunk vezetőedzőjével.


Aczél Zoltán nem messze Óbudától, az Árpád híd túloldalán, Újpesten vált profi labdarúgóvá. Nem akármilyen csapatba csöppent 17 évesen, a Temesvári Miklós által vezetett Újpestben akkoriban olyan legendák futballoztak, mint a nemrég elhunyt Kardos József, vagy a zseniális, sajnos szintén már az égi pályákon varázsoló Törőcsik András.


„Képzeld el, hogy engem beültettek a Törőcsik és az Ebedli közé az öltözőben. Két ilyen labdarúgó közé ülni, hát mit mondjak...akkoriban azért más volt a hierarchia. Én például csak akkor mertem kifűzni a cipőmet, amikor ők már kifűzték, akkor mertem elmenni fürdeni, amikor ők már kijöttek a zuhanyzóból. Rengeteget lehetett tőlük tanulni, rafináltságot, mókát, ahogy ők tudtak élni az öltözőben, meg hát rendkívüli volt nézni a zsenialitásukat edzésen és a pályán.”


Szakvezetőnk a csapat Benjaminjaként ilyen nevek mellett természetesen nem kapott túl sok szerepet, jóllehet tagja volt a Magyar Kupát nyerő csapatnak, ám pályára nem nagyon lépett. Később azért kárpótolta az élet, hiszen a Bácsi Sanyi, Eszenyi Dénes, Véber György, Szlezák Zoltán fémjelezte csapattal – immáron a gárda meghatározó tagjaként – pályafutása során másodszorra is megnyerte a Magyar Kupát a 90-es évek elején.


„Az a csapat a bajnokságban alulteljesített, de a Magyar Kupát megnyertük, sőt a Szuperkupát is a Fradi ellen, majd a Parma ellen játszottunk KEK meccset, ráadásul ez a Parma nyerte meg később a sorozatot is. Jó csapatunk volt, de a legszebb emlékem azért a Temesvári Miklós féle együttessel töltött időszakom, igaz csak egy bajnoki jutott nekem ott.”


Aczél Zoltán az újpesti évek után Siófokon kötött ki, akkoriban, amikor a Balaton partján ütőképes együttes épült, a masszív középcsapatban pedig a Mester olyan stabil teljesítményt nyújtott, hogy a válogatott meghívó sem maradt el. A nemzeti csapatban ugyanakkor nem szerepelhetett sokszor, ugyanis saját bevallása szerint a válogatott szereplést beáldozta a légióskodás oltárán. A kezdeti időszak ugyanakkor nem volt egyszerű, más világba csöppent, tanulópénznek sem volt rossz a légiós élet első időszaka.


„Abból a jó állapotomból, amikor a magyar NB 1-ben valóban jól szerepeltem kimentem Dél-Koreába és 3-4 hónapig csak kapkodtam a fejemet, olyan sebesség különbség volt köztem és a többiek között. Nekem akkor ez óriási kontraszt volt, három hónapon át azért kellett edzenem, hogy egyáltalán pályára léphessek. Ezzel nem Magyarországot bántom, én is tehettem volna többet azért, hogy kisebb legyen a különbség, de akkor is látványos volt. És akkor 1990-et írtunk és Dél-Koráról beszélünk, nem a német válogatottról, amely akkor is top volt. Mondjuk később azért a dél-koreaiak is befutottak a vb-n negyedikként. Azért nem adtam fel, dolgoztam keményen és másfél évet csak kint tudtam maradni.”


A dél-koreai időszak után jöttek a pécsi évek, az osztrák első, másod és harmadosztály, de még egy svájci légióskodás is belefért.


„Abban az időszakban Détári Lajos is éppen Svájcban játszott, a Neuchâtelben, én meg a Lausanne-ban. Találkoztunk is sokszor. Persze nem jutottam el olyan sok helyre és nagy csapatokhoz, mint Döme, de azért miután látszólag Magyarországon megoldottam a feladatomat légiósként sem vallottam szégyent, szép éveket töltöttem el. Külföldön ugyanakkor egy voltam a sok közül, nem tudtam annyira extra labdarúgó lenni, mint például a mostani sportigazgatónk, Juhász Roland, aki kitette a lábát Belgiumba és Isten tudott lenni.”


Aczél Zoltán életében a játékospályafutás lezárultát követően az edzői pálya következett. Dabason kezdett, volt utánpótlásedző Újpesten, megfordult Turán, illetve Rákospalotán, majd jött talán a legnagyobb megtiszteltetés, Erwin Koeman segítője lett a nemzeti válogatottnál.


„Erwin Koeman mindenképpen magyar szakembert akart maga mellé, és Bicskei Bertalanék hat edzőt ajánlottak a figyelmébe, három fiatalt, három idősebbet. Ő végül engem választott, hogy miért, azt tőle kéne megkérdezni. Nagyon szép két év volt, ezt soha nem tudják tőlem elvenni. Tizenhat pontot szereztünk a vb-selejtezőkön, nem ez volt a legjobb válogatott, de nagyon összetartó csapatot alkottunk. Akkor ismertem meg Juhász Rolit, Dzsudzsák Balázst, Huszti Szabolcsot, de ott volt Halmosi Peti, Gera Zoli, Hajnal Tomi, egészen elképesztő csapat volt. Nem beszélve arról, hogy Magyarországot képviselni egy ilyen társaság tagjaként, hát az örök élmény marad.”



Csapatunk szakvezetője a válogatottnál eltöltött időszakot követően újra klubedzőként dolgozott, a legutóbbi szezonban éppen Kozármislenyen. A Baranya megyei csapattal a legutóbbi bajnoki évadban kisebb történelmet írt, veretlenül nyerte meg a bajnokságot és vezette együttesét egy osztállyal feljebb. Maradni mégsem maradt Kozármislenyen, az új szezont már Óbudán kezdte meg a Kerület szakvezetőjeként. A léc magasan, a kérdés pedig adja magát, sikerülhet-e a Kerületet is ilyen magasságokba emelnie a rutinos szakembernek.


„Nem szeretek a múltba révedezni. Szép időszakot töltöttem Kozármislenyen, csodálatos játékosokkal, kollégákkal. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy a III. Kerület megkeresett, hiszen ennek a klubnak nagyon komoly tradíciója van, Budapest ékszere valamilyen szinten, ráadásul az Elnök úrral is jó kapcsolatot ápolok, nem beszélve a sportigazgatóról, Juhász Rolandról vagy éppen az ügyvezetőről, Szabó Bencéről. Hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk? Ha rövidre akarom fogni, akkor annál több, mint amit eddig teljesítettünk. De komolyra fordítva a szót, az elején vesztettünk pár pontot, de a szezon hosszú. Más filozófia jellemezte eddig az első csapatot, mint ami az én filozófiám. Ahhoz idő kell, hogy a játékosokat fizikálisan, mentálisan átváltoztassuk, a dinamikájukat, a sebességüket ahhoz a játékhoz igazítsuk, amelyet én meg szeretnék honosítani, viszont idő általában nincsen. Nincs a szurkolóktól és nincs a vezetőktől sem. Mert itt célok vannak, mégpedig komoly célok, ahogy Veszprémben és ahogy a Nagykanizsánál is például. Alázatosan kell dolgoznunk és gyorsan kell változtatnunk a csapat filozófiáján, a mentalitáson és akkor lehetünk sikeresek. Nem szállt itt el még semmi.”


Cél a feljutás, méghozzá azonnal, ám azzal mindenki tisztában van, hogy ez nem lesz könnyű.


Egy ilyen ambiciózus klubnál nem is lehet más a cél, mint az azonnali visszajutás az NB II-be. Ez a célja a klubvezetésnek és a visszajutásban bíznak a szurkolók is.


„Nálam is ez a célkitűzés – teszi hozzá rögtön Aczél Zoltán. Nagyon fontos, hogy szerények legyünk. A feljutást könnyű kijelenteni, de még az NB III-ban sem könnyű kivívni a feljutást. Szerénynek kell maradni és alázatosnak. Sok munka kell hozzá, hiszen nem csak egy csapat akarja kivívni a feljutást. Nagyon komoly értékeink vannak a csapatban már most és fontos a sikeres jövő érdekében az is, hogy az utánpótlásból sikeresen integráljunk be fiatalokat, ez is egy komoly feladat. De beszélni erről könnyű, a szavak csak szavak, az eredmények minősítik majd a munkánkat. Kimondani persze ki lehet, sőt ki is kell, hogy a cél a feljutás, de azt is tudni kell, hogy ez irgalmatlan nehéz lesz kivívni.”



A jelenlegi keretben vannak idősebb, tapasztaltabb játékosok, sőt olyan futballisták is, amelyek komoly NB I-es tapasztalattal is rendelkeznek. A cél az volt a holtidényben, hogy NB II-es keretet hozzanak össze Óbudán, Aczél Zoltán ugyanakkor önkritikusan megjegyezte, hogy ez nem történt még meg, ám a szakmai stáb és a vezetőség gőzerővel azon dolgozik, hogy mindez a lehetőségekhez mérten akár változzon még.


„A keret megerősítésén folyamatosan dolgozik a vezetőség. Az ellenfelek komolyan erősítettek, van rálátásom az NB II-re, tudom, hogy mi kell ahhoz az osztályhoz. Az NB II-höz közeli a keretünk, rendelkezésemre áll több rutinos labdarúgó, akik nagyon tudják a futballt, akik képesek eldönteni mérkőzéseket, akik meg tudják húzni a váratlant. Nem minden NB III-as csapatnak van Barczi Dávidja. Ő egy csodálatos ember, az egyik legintelligensebb játékosom, akit még u17-eseként ismertem meg. De őt is be kell tudnom illesztenem egy rendszerbe, mert csak úgy tudja hozni azt, ami benne van. De tele vagyok ilyen játékosokkal, Egerszegi Tamás, Fejes András, akik BL vagy EL-meccseket játszottak, vagy ott van Elek Bence, aki már több NB II-es mérkőzésen van túl, de említhetném Szalai Vilmost, aki szintén a rutint képviseli, vagy a jelenleg sérült Kulcsár Dávidot, aki egy csoda ember, játszott a Fradiban, a Paksban, a fiatalok ikonként tekintenek rá. Az idősebbek mellett ott vannak a nagyon fiatalok, akikre kiemelten figyelünk, illetve a szintén még fiatal korosztályhoz tartozó, de már rutinosabb játékosnak számítók, mint Schuszter Ronald, Pócsik Botond vagy Vankó Imre. Az átlagéletkora a csapatnak véleményem szerint kicsit magas, de engem nem érdekel a kor. A csapat problémája véleményem szerint az, hogy beleült a tavalyi idény sikertelenségébe, ebből kell őket kirángatnunk. A múlt az már a múlt, pozitív mentalitást kell felvennünk, előre kell tekintenünk, folyamatosan beszélgetünk és mindent megteszünk azért, hogy mentálisan is felkészüljünk az előttünk álló feladatokra.”


Ebben Aczél Zoltánnál jobb alanyt nem is találhatott volna a Kerület vezetősége, már csak azért sem, mert a szakvezető egy fegyelmet megkövetelő, a maximális teljesítményt elváró, ám mindezek ellenére „laza” edzőnek tartja önmagát. Ezek az ismérvek pedig kifejezetten jól jöhetnek egy nem csak fizikálisan, de mentálisan is kimerítőnek ígérkező szezon során.


„Én azt szeretem, ha egy labdarúgó jó hangulatban, mosolyogva jön a napi edzésre. A labdarúgásnál van fontosabb dolog persze, mondjuk a család, ám azért szeretem, ha minimum a második helyen áll egy játékos életében. A lazaság nálam a megérkezésig tart és az edzés végén újra kezdődik. Az edzésben nem ismerek tréfát, ám az fontos nekem, hogy élvezzék az edzéseimet, hogy ne nyűg legyen a játékosaim számára a foglalkozás. A labdarúgás egy csodálatos játék, ide örömmel kell kijönni. Következetes vagyok, tudok szigorú is lenni, a csapat hozza ki az emberből, hogy milyen. Ha egy csapat szeret dolgozni, akkor nincs gond. Nálam nem bűn hibázni. Én nem a büntetés híve vagyok, viszont, ha valaki visszaél ezzel, akkor természetesen oda tudok csapni. A hitvallásom az, hogy szolgáld ki a klubodat, a szurkolókat, tegyél meg mindent, amit az edződ kér, tegyél meg mindent a sikerért. Engem meg lehet keresni lelki dolgokkal is, itt vagyok reggeltől estig, ha kell. Az edzői öltöző nyitva, ha szakmai, fizikális, mentális vagy akár magánjellegű probléma adódik, a játékosaim számíthatnak rám. Nem tartom magam pszichológusnak, ám hiszen, hogy egy játékos csak úgy tud jól teljesíteni, ha minden rendben van körülötte.”



A beszélgetés végén kicsit lazább témákat is érintettünk Aczél Zoltánnal, akiről kiderült, – bár nem biztos, hogy nagy titkot árulunk el ezzel – hogy hatalmas Bayern München szurkoló.


„Nagy Bayern szurkoló vagyok, való igaz. Sokat várok az idei Bayerntől, bár nekem megmondom őszintén nagyon hiányzik Flick. Mondjuk én a Guardiola féle Bayernt szerettem a leginkább, jóllehet valószínűleg a legvérmesebb müncheni drukkerek ezért megvetnek, de a Guardiola féle „agyon-futball” - mert én csak így hívom azt viccesen – nekem nagyon tetszett. A BL-siker persze elmaradt, de más fronton AGYONvertek mindenkit. Folyamatosan néztem és próbáltam ellesni mindent abból az időszakból, mert nekem amúgy is Guardiola az etalon, én rajongok a katalán mesterért. Ami Nagelsmannt illeti, pont Szalai Vili mesélte, hogy Ádám testvére – aki ugye dolgozott vele - azt mesélte neki a német szakemberről, hogy a futballal kel és fekszik, hogy egy zseni. A BL-re szerintem nem lesznek elegek idén, de a bajnokság és a kupa meglehet az új Bayern számára.


Persze Aczél Zoltán nem tudta meghazudtolni magát, a beszélgetés végén, bármennyire is könnyed témára váltottunk nem tudott nem belemenni a szakmázgatásba és rögtön rátért a Bayern felállására, Nagelsmann új rendszerére és az új érkezőkre is kitért, ám mindezt már egy másik interjúban tárjuk szurkolóink elé.


#tve1887 #tvelabdarugas #obudaikekfeher




bottom of page